Zenészek, fura fazonok, shiro bukósisak

Egy kis pubban dolgozom. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert évek óta jó kis állásom van. nem panaszkodom.

A leendő munkahelyem

Pár évvel ezelőtt keresett Zoli a főnök pultost a Zanziba. Így hívják abar-209148_640 helyet, ahol dolgozom. Persze mondanom sem kell, hogy mennyi jelentkező volt. Manapság, ha valahol megüresedik egy állás, még mielőtt meghirdetnék kerül valaki más oda biztosan. Szerencsére, most ez nem így volt. Az állást anyám találta az újságban, és mutatta meg. A helyet ismertem, hiszen alkalom adtán már voltunk mi is ott. A szomszéd faluban van, tőlünk olyan 12 kilométerre. Persze a bejárás némi gondot is jelenthet majd, de ezen ráértem gondolkodni akkor, ha esetleg felvesznek majd. Miután már 2 hónapja nem volt munkám így nagyon jól jött volna.

A jelentkezők

Én azt gondolom, minimum 50 jelentkező biztosan volt. Mivel előttem is volt valaki a főnöknél, és utánam is, így gondoltam nem csak mi hárman leszünk.

Fiatal voltam, és nem biztos, hogy éppen egy 20 éves lányt akarnak majd felvenni. Abban maradtunk, hogy pár nap múlva jelentkezik Zoli, ha én kapom meg a munkahelyet.

Teltek a napok, és a telefon nem csörgött. Gondolkodtam rajta, hogy én telefonáljak? De nem akartam tolakodó lenni, és elvégre abban maradtunk, hogy ő jelentkezik majd. Egy hét elteltével rá kellett jönnöm, hogy biztosan nem az enyém a munka.

A semmittevés

Nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Persze számos helyre beadtam a jelentkezést, de sehol semmi. Volt ahová elhívtak egy egy megbeszélésre, de semmi konkrét. Már kezdtem besavanyodni otthonra.

Egyik ilyen begubózásom közepette csörgött a telefonom. Igazából fel sem akartam venni, mert nem volt hangulatom senkihez. Elég unalmasan, és kicsit mogorván is szóltam bele a telefonba, aztán hallottam a telefon másik végén:

  • Szia, Zoli vagyok a Zanziból. Halló, halló…(értetlenkedve hallgattam, és gondolkodtam, hogy ő vajon miért kereshet)
  • Ööö, szia! (nyögtem ki egy értelmes szót végre)
  • Szeretném, ha beugranál hozzánk, még egy beszélgetésre, ha lehetséges, még ma.
  • Rendben, ma délután be tudok menni, ha az neked jó?
  • Rendben, mondjuk 3 órakor találkozunk, ha az neked is jó…

A telefon beszélgetés után, azt sem tudtam, hogy most örüljek e vagy sem, vagy ez most mit jelent? Vajon mit akar tőlem? Mégis fel akar venni? De akkor miért nem telefonált  idáig? Ilyesmi, és ehhez hasonló kérdések zöme zajlott le bennem, mire feleszméltem, hogy a 3 óra nincs is olyan messze, és még azt is ki kell találnom, hogy hogyan megyek át a szomszéd faluba?.

A találkozó

3 előtt pár perccel már ott voltam. Miután sehol nem láttam Zolit, így a pultostól kérdeztem meg, hogy hol találom, mert megbeszélésünk lenne. Mondta, hogy nincs itt, de nemsokára jön. Gondoltam, addig kérek egy kólát, és ha lehet, beszélgetünk pár percet, hogy milyen a hely, vagy mit tud elmondani róla.

Sokat nem tudtam beszélni, mert tényleg pár perc múlva be is futott a főnök. Elmondta, hogy a második voltam a jelentkezők között, aki szimpatikus volt. Az első volt, akit fel is vett, de nem igazán vált be neki, így keresett meg engem. (Most már legalább mindent értettem) Miután letisztázódott a helyzet, és igent mondtam az állásra, mindent megbeszéltünk, ami a munkával kapcsolatos…

Ez volt évekkel ezelőtt. Azóta is itt vagyok, jó helyem van, és szeretem amit csinálok. Már annyi ember megfordult nálunk, és sok fura fazon, de mindenkit tudtam megfelelően kezelni azt hiszem.

Sok esetben jönnek motorosok, zenészek, vagy fura fazonok a helyre, egy egy sörre. Minap is egy motoros csapat tért be, csak épp egy kis pihenőre. A pulton más nem sorakozott, mint a különböző bukósisakok. Shiro bukósisak, cross bukósisak…a maguk módján jó fejek voltak, de a fonott szakáll nem az én stílusom.

Remélem, hogy még egy darabig itt dolgozhatok, mert szeretem a munkámat.