Zenész barát, és a szobalány állás

Azt gondolom, jó párosítás vagyunk mi ketten. A páromról, és rólam beszélek persze. De hogyan is érthetnétek, hogy miért gondolom ezt. Elmesélem a történetünket, és megértitek.

A szakmám

Nem igazán a népszerű szakmák egyikét végeztem. Akkoriban sok választásom nem volt, így varrónőnek tanultam. Mondanom sem kell, hogy nem igazán szerettem a szakmámat. Nem célom egy varrónő megbántása sem, így elnézést kérek előre is tőlük. Az én véleményem szerint, minden szakmára születni kell. Hogy ez mit is jelent lefordítva? Szerintem mindenkinek meg van írva, hogy mi lesz, mihez fog érteni, és mit fog az életében csinálni. Ez nem feltétlenül rögtön a szakma kiválasztásakor fog megmutatkozni, az is lehet, hogy csak később.

Számos példát tudnék felsorolni az ismeretségi körömben arra, hogy később találta meg az igazi szakmáját, amit csinálni szeretne, és amiben jól érzi magát. Az egyik barátnőm, aki szintén velem együtt tanult, ő sem igazán szerette a szakmáját. Később viszont elvégzett egy pedikűr, manikűr tanfolyamot, és a mai napig abban dolgozik. Otthon alakítottak ki neki egy kis szalont hátul, így el sem kell mennie otthonról.

A másik barátunk szakácsnak tanult. Őt inkább a sors, és a család vitte erre az útra. Miután elvégezte és már volt szabad döntése, akarata, akkor jött rá, hogy ő nem is igazán szeretne ezzel foglalkozni.

Az életem

Miután nem tudtam, hogy mit is igazán kezdjek magammal, anyám elvitt a munkahelyére, és megkérdezte, hogy nem e lenne nekem is egy jó kis állás. Hogy ez mit is takart pontosan? Munkaruhákat varrtunk. Nem becsmérelni szeretném tényleg a dolgot, de én nem tudok egy napot ott ülni a gép mellett. Lehetetlen, hiszen nem erre születtem. Egy évig bírtam ott, aztán úgy döntöttem, hogy felmondok. Persze anyám totál kiakadt rajta, hogy akkor mit fogok csinálni, persze próbálkozott a szokásos szülői szigorral, hogy ő ugyan nem fog eltartani…ezzel szerintem sokan találkoztatok már.

A munkakeresés

Gondolkodtam, hogy hová is fogok kelleni majd ezzel a végzettséggel? Sok lehetőségem nem volt, hiszen nem nagyon akarnak felvenni sehová, mindig azzal találtam magamat szembe, hogy nincsen megfelelő szakmám.

Aztán jött Anna barátnőm a nagy ötletével. Mi lenne, ha külföldön keresnénk állást magunknak. Miután ő sem szeretett a szakmájában dolgozni, így arra gondoltunk, hogy ketten mégiscsak többre mennénk.

Elkezdtünk az interneten kutatni, hogy mit is találhatunk ezzel a szakmával. Hát sok lehetőséget nem találtunk. Egyik kutatásunk alkalmával, erre az oldalra tévedtünk, ami külföldi szobalány állást kínált.

Szobalány állás

Összenéztünk, és azon gondolkodtunk, hogy vajon egy szobalány mit is csinál? Te tudod? Persze találtunk egy rövid kis leírást is, és egy jelentkezést is. Hét elsőre nem voltunk olyan bátrak, be kell, hogy valljam. Két vagy három napig rágódtunk rajta, hogy egyáltalán jelentkezzünk e vagy sem? Persze a szüleink mit sem tudtak a dologról. Ha akkor beavatjuk őket, lehet még be is zártak volna minket. Persze ezt csak képletesen értem, de nem igazán örültek volna az ötletünknek.

Végül pár nap után úgy döntöttünk belevágunk. Kecsegtető volt a fizetés, az hogy nem szükséges szakmai végzettség, és németül pedig mind a ketten beszéltünk már.

A szokásos várakozás, majd levélváltások után, végül szerencsénkre ez helyre kerültünk, egy 4 csillagos helyre. Számos rendezvény volt nálunk. Különböző osztály találkozók, esküvők, lead-singer-455750_640kisebb konferenciák, megbeszélések. Az egyik esküvő alkalmával ismerkedtem meg Alexszel. Helyes volt, és jóképű, és persze nem utolsó sorban jó hangja is volt. A szomszéd faluban lakott, így még a távolság sem jelentett gondot.

Ez volt már egy évvel ezelőtt. A munka jó, mára annyi különbséggel, hogy már nem a hotelben lakom, hanem összeköltöztünk. A szüleink is megbékéltek a helyzettel, és jobb belátásra tértek. Időközben Anna is talált magának egy megfelelő partnert, így már párosan megyünk szórakozni.