Vajon az idős zenészek a Panangin forténak köszönhetik az egészségüket?

Múltkor a rockzene nagyágyúin gondolkodtam. Azokon a zenészeken, akik már jóval túl vannak az ötödik, hatodik, vagy akár éppen már a hetedik ikszen is, mégis olyan erővel és lelkesedéssel turnézzák végig a világot, mintha még csak húszévesek lennének. Olyan legendás együttesekre gondolok például, mint a Scorpions, Guns N Roses, Bon Jovi, vagy Rolling Stones, és olyan remek zenészekre, mint Brian May a Queen együttesből, vagy David Gilmour a Pink Floyd-ból. Számomra ők mindig is példaképek voltak, már kissrác koromtól kezdve és manapság áhítattal nézem azt, hogy még mindig olyan teljesítményt nyújtanak a színpadon, hogy sok fiatal zenész megirigyelhetné.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon hogyan csinálják. Noha én még csak a negyvenes éveim elején járok, az apukám például nemrég töltötte be a hetvenet, vagyis egykorú például Brian May-jel, de az biztos, hogy az én öregem nem bírna kétórás koncerteket adni több ezer ember előtt. És nem csak azért, mert nem játszik semmilyen hangszeren, hanem azért sem, mert rendkívül elfáradna benne. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs jó formában az apukám, sőt. Aki nem tudja, hogy mennyi idős, szerintem akár egy tízessel is fiatalabbnak gondolná a koránál. Arról nem is beszélve, hogy jó egészségnek is örvend, ami részben annak köszönhető, hogy minden nap Panangin Forte tablettát szed, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen jó formában legyen. Vajon a híres rock legendák is Panangint, vagy valami ahhoz hasonló, gyógyhatású készítményt szednek, amitől ilyen jó formában vannak? Őszintén szólva ezt könnyen el tudom képzelni.

Azon is gyakran szoktam gondolkodni mostanság, hogy azok a zenekarok, akik mondjuk ebben az évtizedben lettek sikeresek, vajon képesek lesznek-e megtartani a népszerűségüket hosszú évtizedeken át. Vagy talán a hetvenes-nyolcvanas években feltűnt zenészek birtokolnak olyan tehetséget, amikhez fogható azóta sem született? Biztos sokan vannak azon a véleményen, hogy a mai zenészek sosem érhetnek a régiek nyomába, de személy szerint én úgy vagyok vele, hogy elég szűk látókörű dolog lenne ilyesmit kijelenteni. Lefogadom, hogy manapság is vannak nagyon tehetséges énekesek, gitárosok, dobosok és bármilyen más hangszeren játszó zenészek is, csupán annyi a különbség, hogy nagyon sok együttesnek talán lehetőségük sincs arra, hogy befussanak.

Én is a zeneiparban dolgozom, és főként kezdő együttesekkel. Koncerteket szervezek és van egy zenei stúdióm, ahol ezek a bandák felvehetik a számaikat. Az évek során találkoztam néhány olyan együttessel, akiknek kifejezetten jó volt a zenéjük. Egyedi, ötletes és minőségi. Aztán ahogy telnek az évek, valahogy mégsem lesz belőlük híres együttes. Sokáig lehetne sorolni az okokat, hogy ez miért van így, nem feltétlen szeretnék belemenni a részletekbe, hiszen én sem vagyok a téma szekértője, de sokszor megfordult már a fejemben az, hogy ehhez valamilyen szinten a rádiók is hozzátartoznak. A legtöbb rádió az országban elektronikus, vagy popzenéket játszik, lehetőleg olyan előadóktól, akik már befutottak, így aztán az egyelőre ismeretlen, mégis tehetséges, fiatal rock zenészek alkotásait nem játssza senki. Nem néztem utána, de azért biztos találhatnánk olyan rádió állomásokat, ahol több lehetőséget kapnak ezek a fiatalok is, de ettől függetlenül nem ez a nagy átlag.

Összességében azt mondanám, hogy szerintem minden évtizedben voltak, vannak és lesznek is nagyon tehetséges zenészek, akik közül a legszerencsésebbek kimagasló karriert tudnak befutni. Akik pedig nem lesznek híresek, azok is élvezhetik amit csinálnak, csak ők nem feltétlen megélhetési, hanem sokkal inkább hobbi szinten űzik a zenélést, ami szerintem ugyan olyan elismerésre méltó teljesítmény. Az pedig, hogy a manapság híres zenészek és együttesek is töretlenül sikeresek lesznek-e harminc-negyven év múlva, az még a jövő zenéje.