A Swarovski fülbevaló árakat is meg kellett döntsük ahhoz, hogy a tökéletes hangzást megkapjuk!

Életem egyik legnagyobb és legfontosabb szenvedélye a zene! Mindig is különleges érzelmek és kapcsolat fűzött hozzá, már gyerekkoromtól kezdve. Lehetséges, hogy azért, mert kezdettől fogva zenészek vettek körül, mellettük szocializálódtam és ennek köszönhetem azt, hogy tulajdonképpen eddigi életem során semmi más nem érdekelt tartósan. Jöhetett az iskola vagy éppen a sport, mindig azon járt az eszem, hogy zenész szeretnék lenni. Ez tulajdonképpen különösen nehéz ügynek bizonyult, mert sosem voltam zeneiskolás, így mindent autodidakta módon kellett magamba szívjak már a kezdetektől fogva. Ez mondjuk egy popzenész esetében még jól is jöhet, hiszen így sokkal jobban tudsz a saját személyiséged és világod megvalósítására törekedni, mint ha valaki fentről felügyelné, hogy hol tartasz éppen és folyamatosan azzal traktálna, hogy bár jó, amit csinálsz, de ezt nem így kell. Sajnos ebben a szakmában ez a rendkívül nehéz. Vannak azok, akik bevállalják, hogy a könnyebbik utat járva tanulnak és kerülnek be a magasabb körökbe szinte azonnal, ám az ők le kell ezzel mondjanak az egyéniségük egy nagy részéről is, hiszen a komolyabb szakmai berkek által működtetett képzések, iskolák csak akkor fogadnak igazán a köreikbe ha hajlandó vagy teljesen az ő játékszabályaik szerint játszani. Ez az áldozat így olvasva tán nem tűik akkora dolognak,ám gondoljunk bele, hogy az ember eltervezi miként szeretné megcsinálni a szerencséjét és az elszántsága is teljes mértékig meglenne hozzá. Ám ekkor jön az, hogy szüksége lenne egy segítő kézre, aki megtanítja a szakma űzésének magasabb szintjére, technikáira. Ez a valaki viszont már nagyon nem akar egy kisebb átalakítás, fazonszabászat nélkül ilyesmibe belefogni. Ezzel el is jutottunk a kiinduló problémánkhoz, ott állsz egymagad és nem tudod merre indulj. Add fel önmagadat a biztos siker és a jó fizetés reményében vagy tartsd meg azt, viszont senki sem garantálja, hogy nem leszel te is egy a sok-sok bukott álmodozó művész közül.

Nekem is ez a dilemma okozta a legnagyobb problémát, évekig rágódtam azon, hogy miként induljak el a profik útján. Egyértelmű volt, hogy kezdésnek egy zenekar kell, de már ez sem könnyű. Manapság egyre kevesebben szeretnek olyan zenei stílusban alkotni és abba minden idejüket és erejüket beleadni, ami nem trendi. Ez persze egy ideig-óráig érthető is, hiszen ez is (ilyenkor már) egy szakma, amiből pénzt kell hazavinni. Nem véletlenül szögezik le a legtöbben, hogy aki ezt az utat választja ne akarjon túl gyorsan a családalapításra gondolni, az ugyanis nagyon nehezen fér meg egymás mellett. Ha persze elmész egy színházba énekelni, esetleg slágereket gyártani egészen más a helyzet. Ilyenkor biztos recept alapján haladva pár év alatt fel tudod építeni azt az egzisztenciát, ami kell ahhoz, hogy hamarosan a színpadi életen túlra is tudj gondolni. Nekem ez olyan messzinek tűnt, hogy szinte eszembe sem jutott akkoriban. A produkció sem volt még kézben, nemhogy a családalapítás kérdése.

Végül aztán úgy döntöttem nem várok tovább, hanem teljes erőmet beleadva Pestre költöztem, ahol dolgozni kezdtem majd e mellett szervezni kezdtem a zenekaromat is. A cél egyszerű volt, dallamos, de összetett zenét csinálni, amit nem lehet egy műfaji skatulyába sem betenni. Ehhez persze nagyon sok zenésszel kellett találkoznom és együtt dolgoznom, hogy végül megtaláljuk a megfelelő felállást. Ami hatalmas szerencse volt, hogy hamar találkoztam egy nagyon tehetséges dalszerző, gitárossal, akivel egy rugóra járt az agyunk és egyformán képzeltük el a siker receptjét. Nekiláttunk hát további társakat toborozni, immáron a megfelelő szempontok alapján. Én énekes, gitárosként nagyjából láttam már magam előtt azt a zenei világot, amit megtudok hitelesen formázni, ezzel is sokat segítve a közös terveink elérését.

Az egyik legnagyobb probléma talán az volt, hogy túl sokat kellett költenünk a zenekari cuccra már akkor is, amikor még messze nem volt meg az ehhez szükséges anyagi tőkénk. Az ugyanis tény, hogy egy sikeres bandának muszáj minőségi hangzást kicsikarnia magából, még akkor is, ha ennek az ára a Swarovski fülbevaló árakkal vetekszik. Így hát sokat kockáztatva, de megvettük azokat a cuccokat, amiket megfelelőnek ítéltünk meg. Így már nem is volt olyan fájdalmas, hogy mennyi pénzt költöttem életem első Gretsch Firebird gitárjára és az ahhoz tartozó Marshall JCM 800-as erősítőre. Persze hihetetlen öröm volt ez, amit azonban még komolyabb gyakorlás követett. Muszáj volt ekkora befektetés után valamit kiszednünk a dologból, így aztán úgy döntöttünk, hogy bezárkózunk a próbaterembe és készre dolgozzuk az első lemezünk anyagát. Közben Megszilárdult a zenekar első stabil felállása is, így kisebb turnéra indulhattunk, amit pár pesti klubkoncert mellett egy alaposabb vidéki körűt tett teljessé. Azonban innentől fogva nem lehetett megállás! Havi két pesti koncert mellett rendszeresen pakoltunk be a buszba és vágtunk neki az országnak.

A lemez kijött közben és szerencsére nagyon pozitív visszhangra talált, ezt meglovagolva igyekeztünk már a nagy nyári fesztiválokra is bejelentkezni, hátha ott még több emberhez jutunk el (mondjuk nem a délutáni idősávban, de valahol el kell kezdeni). A teperésünk összességében célt ért, mert három helyről is elfogadták a beküldött anyagunkat, így a nyáron már ott is bizonyíthattunk! Szerencsére sikerült ezzel a körrel egy nagyon biztos alapokon nyugvó közösséget kialakítanunk magunk körül. Tudtuk, innentől fogva már csak rajtunk múlik, hogy üldözzük a megsebzett vadat és végül sikerrel le is terítsük azt! Még azonban következett pár tagcsere előbb. Ezzel végleg olyan emberek maradtak körülöttünk, akik szintén elszántan akarták a sikert és nem érdekelte őket más, csak az, hogy minél nagyobb színpadokon lépjünk föl. Ezzel aztán eljutottunk a második lemezig, ami a már meglevő anyagaink mellett hozott pár új dalt is. Jó érzés volt dolgozni rajta, egy nagyon kreatív alkotói közösség állt itt össze és tényleg sokat melóztunk azon, hogy ezúttal minden rendben legyen és egy nagyon jó lemezzel tudjunk előrukkolni. Ez azt hiszem sikerült is! Azóta már ennél is több helyre hívtak minket, ráadásul folyamatosan növekszik is a Facebook követőink tábora, remélhetőleg év végére meglesz a tízezer, ami egy nagyon szép szám lenne! Addig is továbbmegyünk, koncertezünk és igyekszünk minél több olyan helyre is eljutni, ahol még nem jártunk itthon. Szép lassan pedig szeretnénk még egy európai turnét is beiktatni, hiszen angol nyelvű szövegekkel ott is megvan az esélyünk a szélesebb körű ismeretségre.

Hogy mit hoz a jövő azt egyelőre nem tudom, de nagyon optimistán tekintek bele. Ha minden itt felvázolt tervünk sikerül, akkor hamarosan komoly szintlépéshez jutunk majd el!