A fürdőszoba, ahol énekelni a legjobb!

Ki ne szeretne énekelni a zuhany alatt? Ez az egyik legjobb szórakozás zuhanyzás közben, persze ott van a gumikacsa is, de szerintem azt már csak a gyerekeket köti le. Bár előfordulhat, hogy tévedek. A fürdőszoba a koncertem végére már szinte majdnem elsüllyed, annyi vizet kilocsolok, bár az elején erre még gondosan ügyelek, mert tudom, hogy összetakarítani csak szájhúzással és húsz perces duzzogással fogok, de amikor jön a refrén, akkor nem lehet mit tenni, jön a tánc!

Szerencsére a falak vastagok, így a szomszédnak nem kell a seprűvel kongatnia a falakat, mint jelzés, hogy maradjak csöndben, így akár, ha későn érek haza, akkor is bármikor előadhatom a kedvenc számomat.

A fürdőszoba az a hely, ahol reggel a legtöbb időt töltöm, valószínűleg ez lehet az oka annak is, hogy reggel minden nap rohannom kell, nehogy elkéssek a munkából. Nem vagyok piperkőc, inkább azt mondanám, hogy reggelente az elkészülési időm a háromszorosára megnő.

Komótosan megiszom a kávémat, eltöltök akár 10-15 percet a jó, forró víz alatt, utána jöhet a sminkelés, persze mindig akkor veszem észre, mekkora rumli van, így elkezdek rendet rakni, és a kisebb-nagyobb időpazarlós tevékenységeim után rájövök, hogy van öt percem az indulásig, gyorsan felkapok valamit és már futok is az irodába.

A fürdőszoba lassan már dugig van a kozmetikumokkal és a szépítőszereimmel, így mindig akad valami, ami a mikrofon szerepét tökéletesen átveszi, bár már rájöttem, hogy nehéz tárgyakat nem szabad erre a célra használni, mert ha kicsúszik a kezemből, akkor a lábamon landol, ami ugyan a magas c-t kihozza belőlem, mégis inkább igyekszem ezt a manővert elkerülni.

Szeretem a zenét, ezért nálam szinte mindig szól a zene, a szomszédokra tekintettel vagyok, függetlenül attól, hogy a falak vastagak, mivel az én zenei ízlésemet szerintem az idősebb generáció nehezen fogadná be, bár egy-két kivétel mindig akad. Ilyen volt például az az idős néni, aki a jobb oldali szomszédom volt, ő például imádta a zúzos zenéket, amit hallgatok. Azért hozzátenném, hogy sosem üvöltetem a zenét, tekintettel vagyok a lakókra, és azt is tudom, hogy gyorsan magára tudja az ember haragítani a lakókat, ha éjjel is dübörög a zene.

Őszintén szólva, este ritkán hallani bármi zajt is az én lakásomból, hiszen a munkámból adódóan sokat vagyok úton, és ha otthon is vagyok, estére már hulla fáradt vagyok, így csak olvasni szoktam vagy éppen filmet nézek. Néha a barátaim is átjönnek, de ez nem házi buliz jelent, azért nem vagyok oda. Mi inkább elmegyünk valahova táncolni, ha arról van szó, ahol hangosan szólhat a zene, anélkül, hogy bárkit is zavarna.

Azonban erre mostanában egyre ritkábban van lehetőségem, sokat kell dolgoznom, és keveset vagyok itthon. Az egyedüli szórakozásom a reggeli karaoke, amit a fürdőszoba négy fala között tartok, és ami miatt mindig rohannom kell reggelente, hogy el ne késsek.

Valamelyik hétvégét a szüleimnél töltöttem, és fürdés közben teljesen elfelejtettem, hogy nem otthon vagyok, természetesen azonnal rázendítettem, és amikor kijöttem, nem értettem, hogy anyukámék miért nevetnek ennyire. Amikor is anyukám a délelőtti sütés-főzés közben ugyanazt kezdte dúdolni, amit én énekeltem reggel. Mondanom sem kell, egyből nevetni kezdtem én is, természetesen rám szóltak, hogy borzalmas hangom van, ne erőltessem ezt. Persze csak viccelődni akartak, nem megbántani ezzel, és én is tisztában vagyok vele, hogy nem operaénekesnőnek születtem, de filmbe illő jelenet lehetett volna ebből, ahogy kiderült a számomra, hogy anyukámék az egész koncertemet végighallgatták figyelmesen.

Nem baj, bolondot csináltam magamból, jót nevettünk rajta, és úgy gondoltam, hogy ezzel le is zártuk a történetet. Ez nem így történt, most már az egész család ezzel heccel, amikor a vasárnapi ebédet együtt töltjük.

Sose lehet tudni, lehet legközelebb énekesnőként születek újjá!