A zene szeretete

music-581732_640Már egészen kis korban kialakul az, hogy melyik gyerek szereti a zenét, a hangokat, és melyik nem. Emlékszem, az én lányom hogyan utálta kiskorában a zenélős dolgokat. Akár merre mentünk, mindenhol zenélt valami, ő pedig üvöltött. Elég nehéz volt kitalálni, hogy mi a gondja, mire egyik alkalommal rá nem jöttünk. Persze rokonok, barátok, sokan nem akarták elhinni, hogy ilyen nincs, hogy egy kisgyerek nem szereti a zenélős dolgokat, és sokan be is akartak próbálkozni, hogy majd nekik menni fog. Aztán ahogy nőtt, úgy változott meg ő is.

Mára már szereti a hangszereket, a zenét, a ritmust, mindent. Hogy ez mit jelent pontosan? Furulyázni tanulnak, ezt kötelező szinten az iskolában, és ez mellett még gitározni is meg szeretne tanulni. Ez mind magától jutott eszébe, hogy ő szeretne ismerkedni a zenével. Persze hozzá kell szokni a különórákhoz, hiszen reggel még igen csak nehéz felkelni.

Ha az úton megyünk, sok felé halljuk, hogy szól a  zene a kocsiból, vagy ha gyalog, 10 esetből 6 embernek biztosan van valami zenehallgatási lehetősége. Általában nem zavartatja a dolog őket, és teljes hangerővel az utcán minden féle fülhallgató nélkül hallgatva. Na ezt nem szeretem, mondtam is a gyerekemnek, ha te ilyen leszel, tuti, hogy agyon csaplak.

Nincs semmi baj a zenével, hiszen része az életünknek. Hiszen ha bánatosak vagyunk, mondjuk szerelmi csalódásunk van, ha beülök valamerre egy pohár borra. Persze ha jó kedvem van, akkor vezetés közben is szokott szólni a zene, szintén jó, és praktikus. Legyen bármilyen kedvünk, jó vagy rossz, a zene minden esetben részese lesz az életünknek valamilyen formában.